Olyan szerencsés vagyok, hogy autóval költözhettem Angliába.
Nagyjából ennyit láttam Európából. Táblákat, autókat, aszfaltot. Mégis jó volt. (katt a videóra)
Az autós költözés persze szerencsétlenség is, mert így 2 hétig a bőség zavarával küzdöttem. Befér ennyi minden???? Mekkora az az autó??? Kell nekem ezt a sok vackot elvinni???? Néha már azt gondoltam, mennyivel jobb lenne repülővel, 1-2 bőrönddel, nem kéne ennyi döntést hozni ……
Június 9-én, szombaton indultunk és 2 napunk volt odaérni.
Szerettünk volna Münchenben elmenni a planetáriumba, de persze lekéstük. (Ide majd vissza kell jönni)
Aztán Stuttgartban aludtunk egy reptéri hotelben.
– Nem megyünk repülőket nézni? – kérdeztem az útitársamtól, Balázstól.
– Hát ilyet se mondott még nő nekem …… – volt a válasz.
Másnap Franciországba értünk….ott még a fák zöldje is más!!! Az emberek, a kávé…..a croissaint …..
(Borika igazad volt, tényleg eszméletlen az eredeti francia…)
Ha 2 év múlva nem jövök haza, Franciaországban keressetek 😀
A Csatorna ködösen fogadott. A kompon több ezren voltunk, a parkoló fedélzet is több szintes, pedig ez nem is a legnagyobb hajó volt …….. fura a Balatonhoz képest.
Szerintem legalább 20 büfé, kávézó, étterem volt a hajón és persze játékterem is, több is. Volt egy külön ‘szalon’, ahova gyerekcsoportok nem mehettek be. A bejáratát ketten őrizték. Elképesztő tömegben voltak német, francia és angol gyerekcsoportok a hajón.
Megvettem egyedül életem első english coffee-ját egy Starbucks-ban, Balázs a sarokban kuncogott rajtam.
Dover napos sziklákkal várt minket. Anglia megint a szebbik arcát mutatta, igazi nyári meleggel várt.
Mivel útba esett, így aztán bementünk Londonba, nem kerültük ki.
Csak 25 percet álltunk a dugóban ………. de utána jó volt egy kis city feeling.
2 nap alatt végül megérkeztünk Armthorpe-ba.
Az új otthonomról ITT olvashatsz.